Csipkekereső

Időnként előfordul velem, hogy hirtelen felindulásból vásárolok. Na, nem olyan hatalmas összegeket dorbézolok el, de egy szép méterárunak, csipkének vagy különleges gombnak nem tudok ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de muszáj megvennem.

Aztán otthon nézegetem, rakosgatom, és végül elteszem a szekrénybe: „Jó lesz ez majd valamire!” – gondolattal.

Előbb-utóbb tényleg jó lesz „valamire”. A baj csak az, hogy gyakran kicsit rövid vagy hosszú, keskeny vagy széles, mint amilyent igazán szeretnék.

Így jártam azzal a csipkével is, amivel a 10-12 cm fém keretes pénztárcákat díszítettem.

Első számú kedvenc

 Hamar elfogyott az 1 méternyi, amit „csak úgy” vettem. A nyakamba vettem a várost, és az összes föllelhető helyen kerestem pont ugyanolyant, de a legtöbb boltban, amikor elővettem a 2 cm-es kis maradékomat a kedves hölgyek szomorúan mondták, hogy:

― Sajnos nincs, csipkéből ritkán jön kétszer egyforma!

 Nem úri szeszélyből ragaszkodtam hozzá, hanem mert kiismertem, a kezemhez szokott, könnyedén és szépen tudtam alakítani.  

Azért hosszas keresgélés után mégis csak találtam hasonlót:

 Már csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek belőle? Lehet, hogy célszerű lenne a teljes készletet felvásárolnom?! :))

Pótkoszorú

Sajnos lassan a nyárnak, a nyári szünetnek és a  levendulaszezonnak is vége. 
A szárított csokrocskáimat lemorzsolgattam, most az egész ház illatozik, pedig igazi levendulakoszorút nem készítettem idén. 
Terveztem, de valahogy mindig elmaradt,  így aztán tegnap kis "pótkoszorúkat" varrtam. A szívecskékben  idei, szárított levendula van.


Tudom, hogy nem olyan, mint az igazi, de az illata nagyon kellemes, és a száradó virágok sem potyognak ! :))

Pont félszáz!

Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))

Újra levendula!

Ha orvos lennék, a stresszes betegeknek  nyugtató bogyó helyett receptre írnám, hogy vegyenek szép szalagokat, fonjanak néhány levendula buzogányt, közben szippantsanak jó mélyeket   a levendulaillatból. 

Ez a kis "munkaterápia" jót tesz a felborzolt idegeknek, és a harmadik, negyedik buzogánynál már érezhető a jótékony hatás. 

Mellékhatás nincs, nekem mindig beválik! :)

 

Egy régi-régi Praktika Magazinból való a leírás.

Hol jártál báránykám?

Vagy inkább azt kérdezem, 

HONNAN JÖTTÉL BÁRÁNYKÁM?

Ha válaszolna ez a nemezből készült kis jószág, azt mondaná:

-Amerikából jöttem, nem két betűt, hanem három gombostűt hoztam neked, mert, hogy tűpárna a rét alattam. Ha a barátaimra is kíváncsi vagy, kattints ide! 

Ugye nagyon helyesek?

A lányomtól kapott születésnapi ajándék ez a kis gyapjas bari, 2 évvel ezelőtt pedig meglepetésként elvitt egy olyan helyre, amit minden játszani szerető felnőttnek és gyereknek szívből ajánlok.   Ott festettem  ezt a reggeliző készletet, azóta is minden napom az ő társaságukban indul. 

 Báránytraccs a kerítésnél

A  levendulásban

               Szökésben

Együtt a csapat

Ez a táblácska is ott készült, de nem én, hanem a lányom festette. :-)

Ó, levendula, ó, levendula!

Amikor én még kislány voltam (most retró korszaknak nevezzük azt az időszakot:-), szinte minden fürdőszobában volt egy ilyen üvegecske. 

Inkább csak a nagymamák használták a kölnivizet, meg a kisfiúk piros tojás reményében húsvétkor, amikor az utcabeli lányokat locsolgatták.

Aztán a bambis üveggel együtt ez is a történelem süllyesztőjébe került. Egy kicsit el is feledkeztünk a kölnivízről és a levenduláról is, de szerencsére  néhány éve ismét "divatba jött" ez a csodálatos növény.

 

Én az első tövet úgy 15-16 éve kaptam egy kedves kolléganőmtől. Tejfölös pohárban vittem haza, és emlékszem, hogy sokáig keresgéltem a helyet, hova is ültessem.  Végül a kert közepére, napos részre tettem. Azóta is jól érzi magát,  többször átültettem, a tövét szétszedtem, s néhány év alatt átvette a hatalmat a kertben, szinte már alig van más virág nálunk. Később vásároltam  angol levendulatöveket, ezek is gyönyörűek!

A levendulát nem csak nézegetni, szagolgatni, csokorba kötni, fűszernövényként a konyhában felhasználni, 

hanem VARROGATNI is nagyon szeretem!

Mint a mesében...

NAKY photo - http://www.facebook.com/naky.photography

Egyszer volt, hol nem volt, pont június 23-a volt, hogy három lány elment szerencsét próbálni. Egy kis piros Suzukiba ültek, mentek, mentek, mendegéltek. Hallgattak a dzsipieszre, ezért el sem tévedtek, és egy-kettőre a tihanyi Belső-tó partjára értek. Ott már órák óta a vásári sokadalom válogatott a szebbnél szebb levendulás holmi között. A lányok árnyékot már nem találtak, ezért asztalkájukat egy mézes bódé mellé az út szélére állították. Az asztalkára szépen kirakták a   szalaghímzéses nyakláncaikat, kitűzőiket, hajcsatjaikat és pénztárcáikat. A látvány odacsalogatta a sétálgató kislányokat, anyukákat, sőt, a nagymamákat is, akik nézegettek, próbálgattak, elmentek és visszajöttek, és végül sokan vásároltak. Volt, aki a menyasszonyi ruhájához választott  nyakláncot, és volt, aki egyszerre több darabot is vett. Délutánra alig maradt valami az asztalkán. A három lány úgy örült, hogy még fényképezni is elfelejtett:-)!De, hogy így volt, igaz volt, kattintsatok IDE, és nézzétek meg a Magyar Provance képeit!:)