Szőttes és szalag

Szeretem a régi tárgyakat. Azokat is, amelyek nálam öregedtek meg, és azokat is, amelyek már ütött-kopottan kerültek hozzám. A konyhaszekrényünket  például egy düledező présházból mentettük meg. Hetekig csiszolgattam, festegettem, mire elnyerte a mostani külsejét. 

A régi textilekkel is így vagyok. Szeretem kézbe venni, megsimogatni,  összehajtogatni  a csipkéket, vásznakat. Sokáig tervezgetem, hogy mit is varrjak belőlük, nem lehet elkapkodni, hiszen "nincs másik" belőle! Ennek a neszeszernek, amit most mutatok,  az alapja  közel 100 éves háziszőttes.  Egy idős hölgytől kaptam, sokáig állt a szekrénye mélyén. 

Varrogatás közben elképzeltem az ismeretlen szövőmestert, köszönet és tisztelet neki.

Pinkre "pinkt"!

Tudom, hogy nehezen hihető, de kisdobos becsület szavamra mondom, a szalagok azonosak a medálon is és a kistáskán is! 

A medál  hűen tükrözi  a valóságot, sajnos a kistáskát  csak a varrógéphez támasztva, esti fényben tudtam lekapni. Miután elkészült, csak  egy rövid éjszakát töltött velem, ment a medálka után. Most remélem, hogy jó barátságban együtt vannak új tulajdonosuknál, aki a nyakláncot májusban a születésnapjára, a kistáskát pedig ma, Katalin napon névnapjára kapta. 

Kívánom, hogy sok szép alkalmat éljenek meg együtt!

Készen van a hímzés, jöhet a varrás!

Levendulacsokrok miniben

Levendulacsokrot már hímeztem táskára, pénztárcára, neszeszerre  és a medálra is jópárat. 

De ilyen aprókát még soha nem varrtam. Odatettem mellé a 100 Ft-os érmét, így jól látszik, hogy   milyen picike.

A terasz asztalán és a cseresznyefán fotóztam, de egy szép napsütötte dekoltázson  biztosan jobban mutat!  :)

Megint hibáztam,...

...mert mindössze 40 cm-t vettem ebből az anyagból. A minta három sorban ismétlődik a 40 cm-es darabon, elképzelésem sem volt, hogy mit varrok belőle, csak azt tudtam, hogy vennem kell belőle!

Véletlenül táska lett belőle! ;)

Tegnap mutattam az első darabot, itt az egész a babás anyagból készült,  de még egyre már nem futotta, ezért csak a mintát varrtam rá a bézs IKEA vászonra. Egy kis csipkét is tettem a tengerpartra és a távoli horizontra, így már csak én tudom, hogy hibáztam, mert nem vettem legalább 2 métert! :) 

 

Filces folytatás

Néhány hete készítettem már Szilvi gyönyörű filc anyagából egy kis táskát, most itt a folytatás. Nem külön vászonra, hanem egyből a filcre hímeztem. Nem volt nehezebb dolgom vele, mint a vastag IKEA vásznakkal!

Izgatott, hogy ez a kemény anyag hogy viseli el, ha ívesre szabom. 12 cm-es keretbe tettem,  hagyta magát!  Szépen lehetett igazgatni, kicsit  tovább tartott a bevarrás, de sikerült!

Kék csíkos bélést kapott mindegyik, 

csinosak lettek, ugye? 

:)

Itt van május elseje...

Varrogatás közben hallgattam a rádiót. Régi és még régebbi május elsejéket idéztek föl, nagyon érdekes és tanulságos időutazás volt! 

Ezt a dalt is többször játszották, emlékeztek rá? Beköltözött a fülembe, nem tudok szabadulni tőle! :)

A mai termés

Mentés másként

Bármennyire szeretek varrni, azért előfordul, hogy  kudarcba fullad a dolog.

Bevallom, ilyenkor könnyen félreteszem a "selejtet", aztán jó időbe telik, amíg erőt veszek magamon, és újra próbálkozom, ha még menthető az anyag. 

Így jártam nemrégiben is, amikor  csepp alakú pénztárcát szerettem volna varrni.  
Nagyon tetszett a keret, Szilvi szabásmintája és tutoriálja mindig biztos segítség, ezért azt gondoltam, gyerekjáték lesz az egész.

Hogy hol hibáztam, csak akkor derült ki, amikor már utolsó lépésként  a pénztárcát rögzíteni akartam a keretre. Nem sikerült, hát ... félretettem.

Újra vasaltam,  szabtam, hímeztem,  varrtam... de valahogy megint hiba csúszott a dologba, a pénztárca kicsi lett.

Hetek óta a fiók mélyén lapult a két elfuserált darab, kidobni sajnáltam, pedig tudtam, hogy javíthatatlanok szegények.

Tegnap aztán egy hirtelen jött ötlettel körbevágtam a hímzéseket, és fölhasználtam két új pénztárcához. Ez lett belőlük: 

Grafitszürke vászon és a maradék rózsák :)

 

Mi a különbség? :))

Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.

31 első osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!

Sokat készülők az óráimra, de azért  már jut idő egy kis varrogatásra is.

Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.

... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))

.

Csipkekereső

Időnként előfordul velem, hogy hirtelen felindulásból vásárolok. Na, nem olyan hatalmas összegeket dorbézolok el, de egy szép méterárunak, csipkének vagy különleges gombnak nem tudok ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de muszáj megvennem.

Aztán otthon nézegetem, rakosgatom, és végül elteszem a szekrénybe: „Jó lesz ez majd valamire!” – gondolattal.

Előbb-utóbb tényleg jó lesz „valamire”. A baj csak az, hogy gyakran kicsit rövid vagy hosszú, keskeny vagy széles, mint amilyent igazán szeretnék.

Így jártam azzal a csipkével is, amivel a 10-12 cm fém keretes pénztárcákat díszítettem.

Első számú kedvenc

 Hamar elfogyott az 1 méternyi, amit „csak úgy” vettem. A nyakamba vettem a várost, és az összes föllelhető helyen kerestem pont ugyanolyant, de a legtöbb boltban, amikor elővettem a 2 cm-es kis maradékomat a kedves hölgyek szomorúan mondták, hogy:

― Sajnos nincs, csipkéből ritkán jön kétszer egyforma!

 Nem úri szeszélyből ragaszkodtam hozzá, hanem mert kiismertem, a kezemhez szokott, könnyedén és szépen tudtam alakítani.  

Azért hosszas keresgélés után mégis csak találtam hasonlót:

 Már csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek belőle? Lehet, hogy célszerű lenne a teljes készletet felvásárolnom?! :))

Levendula Fesztivál 2012. június 23.

Már csak kettőt kell aludni, és újra LEVENDULA FESZTIVÁL! :)

Ez a képek 6 évvel ezelőtt készültek Tihanyban.

Délelőtt "arattunk", délután pedig bámészkodtunk a vásárban. Nagyon jó volt!

Akkor még gondolni sem mertem, hogy majd egyszer  a kézművesek közt  kínálgatom portékáimat én is. Hát most szombaton megpróbálom!:-))

Sok-sok nyakláncot viszek, és jó pár  csatos tárcát is  varrtam. Mutatok néhányat. :)