Mentés másként

Bármennyire szeretek varrni, azért előfordul, hogy  kudarcba fullad a dolog.

Bevallom, ilyenkor könnyen félreteszem a "selejtet", aztán jó időbe telik, amíg erőt veszek magamon, és újra próbálkozom, ha még menthető az anyag. 

Így jártam nemrégiben is, amikor  csepp alakú pénztárcát szerettem volna varrni.  
Nagyon tetszett a keret, Szilvi szabásmintája és tutoriálja mindig biztos segítség, ezért azt gondoltam, gyerekjáték lesz az egész.

Hogy hol hibáztam, csak akkor derült ki, amikor már utolsó lépésként  a pénztárcát rögzíteni akartam a keretre. Nem sikerült, hát ... félretettem.

Újra vasaltam,  szabtam, hímeztem,  varrtam... de valahogy megint hiba csúszott a dologba, a pénztárca kicsi lett.

Hetek óta a fiók mélyén lapult a két elfuserált darab, kidobni sajnáltam, pedig tudtam, hogy javíthatatlanok szegények.

Tegnap aztán egy hirtelen jött ötlettel körbevágtam a hímzéseket, és fölhasználtam két új pénztárcához. Ez lett belőlük: 

Grafitszürke vászon és a maradék rózsák :)

 

Szett

Többszöri nekifutással, de azért elkészült ez a kis trió.

Most végre elégedett vagyok a varrással is.

Azt figyeltem meg, hogy ha néhány hétig nem varrok, akkor valahogy kiesek a gyakorlatból. Nem csak lassabban megy a dolog, hanem valahogy nem is lesz olyan szép a kidolgozás, a nem győzök bontani és újra varrni egy-egy darabot. 

A tanulság: varrni, varrni, varrni kell, mert varrni JÓ! :)

Mi a különbség? :))

Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.

31 első osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!

Sokat készülők az óráimra, de azért  már jut idő egy kis varrogatásra is.

Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.

... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))

.

Csipkekereső

Időnként előfordul velem, hogy hirtelen felindulásból vásárolok. Na, nem olyan hatalmas összegeket dorbézolok el, de egy szép méterárunak, csipkének vagy különleges gombnak nem tudok ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de muszáj megvennem.

Aztán otthon nézegetem, rakosgatom, és végül elteszem a szekrénybe: „Jó lesz ez majd valamire!” – gondolattal.

Előbb-utóbb tényleg jó lesz „valamire”. A baj csak az, hogy gyakran kicsit rövid vagy hosszú, keskeny vagy széles, mint amilyent igazán szeretnék.

Így jártam azzal a csipkével is, amivel a 10-12 cm fém keretes pénztárcákat díszítettem.

Első számú kedvenc

 Hamar elfogyott az 1 méternyi, amit „csak úgy” vettem. A nyakamba vettem a várost, és az összes föllelhető helyen kerestem pont ugyanolyant, de a legtöbb boltban, amikor elővettem a 2 cm-es kis maradékomat a kedves hölgyek szomorúan mondták, hogy:

― Sajnos nincs, csipkéből ritkán jön kétszer egyforma!

 Nem úri szeszélyből ragaszkodtam hozzá, hanem mert kiismertem, a kezemhez szokott, könnyedén és szépen tudtam alakítani.  

Azért hosszas keresgélés után mégis csak találtam hasonlót:

 Már csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek belőle? Lehet, hogy célszerű lenne a teljes készletet felvásárolnom?! :))