"made with love"

Ha esetleg nem mondtam volna még ( elégszer:) Imádok varrni!

Azt is szeretem, ha tudom előre, hogy kinek, milyen alkalomra készül a portéka, de az is jó, ha csak úgy "cél nélkül", a magam elképzelése szerint böködhetek, szeretettel teszem minden esetben.

És most még írásos bizonyítékkal is szolgálhatok erről! :)

Pinkre "pinkt"!

Tudom, hogy nehezen hihető, de kisdobos becsület szavamra mondom, a szalagok azonosak a medálon is és a kistáskán is! 

A medál  hűen tükrözi  a valóságot, sajnos a kistáskát  csak a varrógéphez támasztva, esti fényben tudtam lekapni. Miután elkészült, csak  egy rövid éjszakát töltött velem, ment a medálka után. Most remélem, hogy jó barátságban együtt vannak új tulajdonosuknál, aki a nyakláncot májusban a születésnapjára, a kistáskát pedig ma, Katalin napon névnapjára kapta. 

Kívánom, hogy sok szép alkalmat éljenek meg együtt!

Készen van a hímzés, jöhet a varrás!

"Ikább" lilát!

A lányom nagyon korán megtanulta a színeket. 

Alig tudott beszélni, amikor  már nem csak a pirosat, kéket,  zöldet, sárgát, hanem teljes biztonsággal fölismerte a a szürke, barna, drapp színeket  is. 

Őrzök egy magnókazettát, amin - talán másfél éves lehetett - délutáni alvás előtt a kiságyában mondogatja magának a  körülötte lévő játékok, tárgyak színit.  

A kedvence pedig nem a piros volt, mint  a legtöbb "szabályos" kistörpének, hanem a lila! 

 Ha előre kikészítettem a ruhácskát gyakran visszapakolta, és másikat kért:

- Anya! "Ikább" lilát! -   és már húzta is magára a lila zoknit, pólót. 

Érdekes szín ez a lila!  

Van olyan ismerősöm, aki évtizedek óta nem únja, évszaktól, alkalomtól függetlenül ragaszkodik hozzá,  és van, akit a hideg ráz  tőle. 

A levendula lilája nekem is szemet, lelket gyönyörködtető, de a szekrényemben egy darab lila cuccom sincs, és a szalagjaim között is keresgéli kellett, amikor 

( kérésre) ezeket a kis táskákat varrtam. 

A végeredmény nagyon tetszik!

 Lehet, hogy a következő táskára én is "ikább" lilát  hímzek!

Tündérek, pillangók

Vannak olyan anyagok, amiknek a szépségével egyszerűen nem tudok betelni.

Rakogatom ide-oda, megfogom, simogatom őket, tervezgetem, hogy mit varrok belőle, aztán van úgy, hogy mégsincs   szívem "belevágni".

Így voltam  a virágtündérekkel is. ( Itt olvashatsz a születésükről! :o)

Mindössze fél métert vettem,  végül 4  kis neszeszerre futotta, a legkisebb fecniket is fölhasználtam. És csodák csodája, néhány hónappal később még kaptam belőle újra!  

Sajnos azóta a bolt bezárt, így vége a "tündérutánpótlásnak"!

Most megint neszeszereket varrtam, valahogy ebből az anyagból nem tudok mást kihozni! :)

Láncot is tettem az egyikre, így kistáska lett belőle.

Gyönyörű a bélésanyag is!

Vadszőlő, levendula, pillangók. :)

Tavasz, nyár, ősz, tél?

Pontosan 10 napja, amikor ez a kis játék elkezdődött, azt gondoltam, mire a sorsoláshoz érünk,  hófehér falak, ragyogó tisztaság, friss festékillat,  gyönyörű rend lesz az egész házban. 

Igaz, hogy az első három már kipipálva,  a bútorok is a helyükre kerültek, de a REND-től sajnos még legalább három napnyi járóföldre vagyok! Bőven van még  ki-, el-, le- és fölmosni valóm!

De  azért a sorsolást természetesen nem hagyjuk el!

Mielőtt azonban elárulnám,

 hogy kinek kedvezett a szerencse, egy kis statisztika:)

Legtöbben a TAVASZT szeretitek, messze kiemelkedik a sorból, ő az abszolut győztes! Aztán az ŐSZ következik, majd egy hajszállal utána a NYÁR, és azért a TÉL is kapott 2 szavazatot. (Nem tőlem!)
...és akkor...

Profilváltás? :)

Nem, nem cserélem a tűmet, cérnámat ecsetre, festékre, csak magad uram, ha szolgád ( türelmed, pénzed) nincsen!

Az úgy kezdődött, hogy az előszobánk közepén egy járólap szomorúan szusszant  minden alkalommal,  ha ráléptünk. Aztán egy idő múlva megrepedt, és a szomszédai is követték  példáját. Hiába igyekeztem rejtegetni szőnyeggel  őket, rövid időn belül  kis darabokra törtek. A "sittet" összesöprögettem rendesen többször is, így egyre nagyobb lyuk maradt az egykori csempék helyén. Nem volt mit tenni, föl kellett szedetni, betonoztatni, és új lapokat kellett lerakatni. S mivel az előszoba, a konyha és az étkező egy tér, így pont 36 négyzetméternyi területről van szó.
És közben elkezdődött az iskolaév is, annak minden szépségével és nehézségével együtt!
A munkák alatt a garázsba költöztünk,  az első hét még nagyon  muris volt, a második már nem annyira, a harmadik után pedig úgy döntöttünk, nem várunk tovább a Mesterre, kifestünk mi magunk!

Jól haladunk, remélem a jövő héten végzünk, és én újra boldogan varrogathatok!

Blog+Facebook=Játék!

Ugye mondtam már, hogy imádok varrni? ;)

Még a leszakadt gombot, elromlott cipzárat is szívesen megvarrom, egyedül a lyukas zoknikat nem szeretem.

 Mostanában egyre kevesebb ruha, és egyre több neszeszer, fém keretes pénztárca, táska kerül ki a varrógépem alól,  amiket szalaghímzéssel díszítek. Másfél éve ebbe a blogba gyűjtögetem össze őket, és lassan egy éve a facebookra is elmerészkedtem velük.

Most pedig egy közös (blog+facebook) játékra hívlak Benneteket! 

Ezt az ősz színeit idéző  szalaghímzéses nyakláncot sorsolom ki  szeptember 22-én, az őszi napéjegyenlőség napján azok között, akik  ide, a blogra megírják, hogy melyik a kedvenc évszakuk, és miért? 

Én elárulom, hogy nyárpárti vagyok, bár néhány éve egyre jobban kedvelem  az idős hölgyek nyarát is!  

... és Ti?

Én nyaralok, te nyaralsz, ő nyaral...

... de előtte ugye (mi) pakolunk?

Nem tudom, (ti) hogy vagytok az utazás előtti készülődéssel.

Jó előre listát írtok a vinni valókról, és a tudatos készülődők csoportjába tartoztok, vagy a "ripsz-ropsz mindent a bőröndbe" módszert  alkalmazzátok?

Én egy ideje a ruhás szatyromat hamar összerakom, legyen benne hidegre, melegre való gönc,  egy jól kitaposott kényelmes lábbeli, és kész! (Lehet, hogy ez  már az öregedés biztos jele?!  :))

A könyveket hetekig gyűjtögetem, válogatom, és mindig viszek egy kis varrnivalót is.  Régebben gobelint vagy keresztszemest böködtem, sőt  egyszer még a varrógépet is elvittük!  Két fürdés között Tildákat varrtunk, csuda jó volt! 

Idén pedig természetesen a szalagos dobozom jött velem, ennyire jutottam:

 Itthon aztán  keretbe tettem (ők)et, szépen, sorban, valahogy így,  és lassan már Meskáéknál vannak mindannyian!

:)

Levendulacsokrok miniben

Levendulacsokrot már hímeztem táskára, pénztárcára, neszeszerre  és a medálra is jópárat. 

De ilyen aprókát még soha nem varrtam. Odatettem mellé a 100 Ft-os érmét, így jól látszik, hogy   milyen picike.

A terasz asztalán és a cseresznyefán fotóztam, de egy szép napsütötte dekoltázson  biztosan jobban mutat!  :)

Levendulakoszorú

Ezt a három koszorút készítettem, mindegyik szalma alapon van. Az egyik kis borzas, a másik "jól fésült", a harmadik ovális alakú. 

Katicás kedvenc :)

Ezüst, kék, lila

Megszokhatatlan öröm számomra, amikor kapok egy-egy megrendelést valakitől. Ilyenkor csapot-papot otthagyva rohannék a varrókuckómba, és azonnal nekilátnék a feladat teljesítésének. 

Az a jó, ha pontosan tudom, mire gondolt  a levélíró, mi az elképzelése. Az pedig  külön öröm, ha  ajándék lesz a munkám. 

Így van ez most is, egy nyakláncot kért lánya számára egy kedves hölgy, aki megírta pontosan a színeket, a méreteket is, én meg nem tudtam egy darabnál megállni, muszáj volt még egyet varrni, mert ebben a színösszeállításban még soha nem készítettem szalaghímzést, pedig gyönyörűek így együtt ezek a színek!

Táboroztunk!

Az az igazán jó tábor, ahol a kicsi gyerekek is, a nagyobbacskák is és még a felnőttek is jól érzik magukat! 

Lehet szabadon játszani, kézműveskedni, sportolni, és természetesen finomakat enni! :)

Második éve törekszünk  ilyen tábor megszervezésére mindjárt a tanév végén. 

Összeszokott, baráti a tanító csapat is, megvan mindenkinek a "szakterülete." Én vagyok a "barkácsolós". :) 

Minden délutánra próbáltam olyan könnyen, gyorsan elkészíthető "valamit" kitalálni, ami szép is, hasznos is, olcsó is, és ráadásul az elsősnek is és az ötödik osztályt végzett "nagyoknak" is tetszik. Szilvi blogjáról   sok ötletet csentem,  nagy sikert aratott mindegyik! A kulcstartók készítésében egy kicsit besegítettem a varrógéppel, de a hajcsatokat teljesen önállóan megcsinálta minden kislány. Nagyon büszkén viselték! :)

Köszönjük Szilvi, ugye számíthatunk Rád máskor is? :)

 

Tihany

Természetesen nem hagytuk itthon Őt sem!:)

Tudom, hogy sokan jártatok idén is Tihanyban, a Levendula Fesztiválon, én az Édesanyámmal mentem most. Nagyon szép napunk volt, sok-sok "virtuális ismerőssel" találkoztam, jó volt látni a hömpölygő tömeget, beszélgetni a nézelődőkkel. Vevő is akadt rendesen, nem dolgoztam hiába heteken át a vásár előtt! Jót beszélgettem kedves kézműves társakkal is, itt nincs helye az irigységnek, őszintén dicsérjük egymás portékáit.

Kirakat

Szombat este úgy döntöttünk, hogy "ennyi elég volt", s bár megvolt a helyünk vasárnapra is, hazajöttünk. Másnap elborzadva láttam az éjszakai vihar szörnyű pusztítását az ottmaradtak fotóin. Iszonyú volt! Összetört cserepek, állványok, textilek a sárban, szörnyű! Csak remélni tudom, hogy volt ereje mindenkinek ezt a  veszteséget lelkileg is földolgozni, az anyagi károkról nem is beszélek! :( 

Séta a levendulásban

Tihanyba vittem a Levendulafesztiválra ezt a táskát. Az elején  kislányok sétálnak a levendulásban.  Két Napkalapos Zsuzsi, vagy ahogy a lányom mondta 4 éves korában vaskalapos Zsuzsi:)  Pont akkora a minta, hogy kényelmesen ráfért a táskára, a másik oldalát pedig a megunhatatlan bézs vásznamból varrtam.

Az igazat megvallva,  nem bántam, hogy hazajött velem.A szívemhez nőtt, azt hiszem, megtartom egy kicsit magamnak! :)

Megint hibáztam,...

...mert mindössze 40 cm-t vettem ebből az anyagból. A minta három sorban ismétlődik a 40 cm-es darabon, elképzelésem sem volt, hogy mit varrok belőle, csak azt tudtam, hogy vennem kell belőle!

Véletlenül táska lett belőle! ;)

Tegnap mutattam az első darabot, itt az egész a babás anyagból készült,  de még egyre már nem futotta, ezért csak a mintát varrtam rá a bézs IKEA vászonra. Egy kis csipkét is tettem a tengerpartra és a távoli horizontra, így már csak én tudom, hogy hibáztam, mert nem vettem legalább 2 métert! :) 

 

Majdnem vakáció!

Megírtam a bizonyítványokat, készen van az év végi statisztikám, már lassan elfogynak az iskolai munkáim, csuda jó érzés, lehet egy kicsit "játszogatni"!

Tegnap délután fontam ezeket a levendulabuzogányokat, az egész házban érezni az illatukat!

Ma pedig ebből a régóta ide-oda rakogatott tündéri anyagból varrtam kis táskát. Nagyon jó a minta nagysága, pont egy "táskaméret"!  :)

Pöttyös vászonnal béleltem, a lánc mellé egy kis "igazi vitorlást" tettem. 

Maradt még az anyagból egy kicsi, úgy hogy holnap este varrok még egyet! 

Filces folytatás

Néhány hete készítettem már Szilvi gyönyörű filc anyagából egy kis táskát, most itt a folytatás. Nem külön vászonra, hanem egyből a filcre hímeztem. Nem volt nehezebb dolgom vele, mint a vastag IKEA vásznakkal!

Izgatott, hogy ez a kemény anyag hogy viseli el, ha ívesre szabom. 12 cm-es keretbe tettem,  hagyta magát!  Szépen lehetett igazgatni, kicsit  tovább tartott a bevarrás, de sikerült!

Kék csíkos bélést kapott mindegyik, 

csinosak lettek, ugye? 

:)

Maxi buxa :)

Magamban így neveztem el ezt a táskát. A szabásminta olyan, mint a kicsi pénztárcáké, csak középen kapott egy kis bővítést, így "tágasabb", több minden elfér benne. Többszöri nekifutásra készült el, de nagyon tetszik,  biztos, hogy hamarosan  "folyt. köv."!

20 cm-es íves fém keret tartja :)