Majdnem vakáció!

Megírtam a bizonyítványokat, készen van az év végi statisztikám, már lassan elfogynak az iskolai munkáim, csuda jó érzés, lehet egy kicsit "játszogatni"!

Tegnap délután fontam ezeket a levendulabuzogányokat, az egész házban érezni az illatukat!

Ma pedig ebből a régóta ide-oda rakogatott tündéri anyagból varrtam kis táskát. Nagyon jó a minta nagysága, pont egy "táskaméret"!  :)

Pöttyös vászonnal béleltem, a lánc mellé egy kis "igazi vitorlást" tettem. 

Maradt még az anyagból egy kicsi, úgy hogy holnap este varrok még egyet! 

Pont félszáz!

Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))

Újra levendula!

Ha orvos lennék, a stresszes betegeknek  nyugtató bogyó helyett receptre írnám, hogy vegyenek szép szalagokat, fonjanak néhány levendula buzogányt, közben szippantsanak jó mélyeket   a levendulaillatból. 

Ez a kis "munkaterápia" jót tesz a felborzolt idegeknek, és a harmadik, negyedik buzogánynál már érezhető a jótékony hatás. 

Mellékhatás nincs, nekem mindig beválik! :)

 

Egy régi-régi Praktika Magazinból való a leírás.