Kámea

Ha meghallom a „kámea” szót, először ez  a sárga rózsás pipere család jut az eszembe, ami sok-sok évvel ezelőtt egyeduralkodó volt az illatszerboltok polcain.

 Pedig nemcsak kozmetikai csodaszereket, hanem humoros karakterszerepeket,  medálokat, sőt még egy  görög szigetet is hívnak így!

És egy gyönyörű Tilda anyagot is, amiből tegnap ezt a pénztárcát és táskát varrtam.

 Igazi romantikus darabok!

Szett

Többszöri nekifutással, de azért elkészült ez a kis trió.

Most végre elégedett vagyok a varrással is.

Azt figyeltem meg, hogy ha néhány hétig nem varrok, akkor valahogy kiesek a gyakorlatból. Nem csak lassabban megy a dolog, hanem valahogy nem is lesz olyan szép a kidolgozás, a nem győzök bontani és újra varrni egy-egy darabot. 

A tanulság: varrni, varrni, varrni kell, mert varrni JÓ! :)

Miért éppen Tokyo?

Azért is szeretek varrni, mert amíg  böködök, vagy nyomom a varrógép pedálját, az agyam mélyén a kusza gondolatok is rendeződnek. ( jó esetben :)) Van, amikor fontos munkahelyi vagy családi dolgok járnak a fejemben,  és van, amikor  felszínesen, csapongva váltogatom a témákat. 
Tudom, hogy sok "varrós társam" is így van ezzel, ugye? :))

Amikor ezt a kis táskát varrtam ( keret Szilvitől), azon töprengtem, vajon miért éppen Tokyo táska a neve?

 ... hát nem  jöttem rá, ezért varrok még néhány darabot! :))