2012. október 22., hétfő

Édes és sós

Sok-sok évvel ezelőtt a szerencse  hozzásegített a gyes szűkös anyagi korlátait egy kicsit kibővíteni. Többszáz  ilyen párnát varrtam, és  szállítottam az ország Képcsarnok üzleteibe.

Aztán a gyes boldog évei elmúltak, újra tanítani kezdtem. A gyerekek lefektetése után a "szabad" óráimat már nem varrogatással, hanem dolgozatjavítással, óravázlatok írásával, szemléltetőeszközök  készítésével töltöttem. A Képcsarnok Vállalat üzletei is sorra bezártak, egyre kevesebb  megrendelés érkezett.
Az utóbbi években csak ajándékba ismerősőknek, barátoknak varrtam  egy-egy darabot, de most eszembe jutott a "párnabiznisz", és a MESKA boltomba készítettem néhányat.
Nagyon tetszik ez a két szín egymás mellett: a  meleg csokibarna és a hideg tengerkék!







2012. október 17., szerda

"Nagycsipkés"

Így hívom magamban ezeket a  nyakláncokat. 
A medál  féltenyérnyi,   5,5 x 4,5cm, mégis könnyed, finom darab.  Van  benne bőven hely a hímzésnek! :)



Örök kedvenc a levendulás!



2012. október 16., kedd

Csak simán!

 Mostanában nagyon tetszenek ezek a sima fém keretek is. 



Van, aki a hétköznapi ruhához, pulcsihoz túlzottan alkalminak érzi a díszes szélű medált, az ő kedvükre készítettem ezeket a kisebb, egyszerűbb nyakláncokat.

2012. október 4., csütörtök

Vallóbék! Vallóbék!



― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!

Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.
  
Ki sem merem számolni, hány éve volt!

A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen, előre és hátra tudott varrni,  a cikk-cakk nem ment neki. :)
Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam, ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.

A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem lepett meg. 
Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat, a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))

Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF  már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha sarkában. 


A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte. Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás pénztárcákat.




A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé. 
Néhány éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül! 
Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom, hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)
Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép, bármerre is visz az útja.

2012. október 3., szerda

Miért éppen Tokyo?

Azért is szeretek varrni, mert amíg  böködök, vagy nyomom a varrógép pedálját, az agyam mélyén a kusza gondolatok is rendeződnek. ( jó esetben :)) Van, amikor fontos munkahelyi vagy családi dolgok járnak a fejemben,  és van, amikor  felszínesen, csapongva váltogatom a témákat. 
Tudom, hogy sok "varrós társam" is így van ezzel, ugye? :))

Amikor ezt a kis táskát varrtam ( keret Szilvitől), azon töprengtem, vajon miért éppen Tokyo táska a neve?



 ... hát nem  jöttem rá, ezért varrok még néhány darabot! :))



2012. október 1., hétfő

Mi a különbség? :))



Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.
31 első osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!
Sokat készülők az óráimra, de azért  már jut idő egy kis varrogatásra is.
Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.


... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))

.