Sok-sok évvel ezelőtt a szerencse hozzásegített a gyes szűkös anyagi korlátait egy kicsit kibővíteni. Többszáz ilyen párnát varrtam, és szállítottam az ország Képcsarnok üzleteibe.
Aztán a gyes boldog évei elmúltak, újra tanítani kezdtem. A gyerekek lefektetése után a "szabad" óráimat már nem varrogatással, hanem dolgozatjavítással, óravázlatok írásával, szemléltetőeszközök készítésével töltöttem. A Képcsarnok Vállalat üzletei is sorra bezártak, egyre kevesebb megrendelés érkezett.
Az utóbbi években csak ajándékba ismerősőknek, barátoknak varrtam egy-egy darabot, de most eszembe jutott a "párnabiznisz", és a MESKA boltomba készítettem néhányat.
Nagyon tetszik ez a két szín egymás mellett: a meleg csokibarna és a hideg tengerkék!
2012. október 22., hétfő
2012. október 17., szerda
"Nagycsipkés"
2012. október 16., kedd
Csak simán!
Mostanában nagyon tetszenek ezek a sima fém keretek is.
Van, aki a hétköznapi ruhához, pulcsihoz túlzottan alkalminak érzi a díszes szélű medált, az ő kedvükre készítettem ezeket a kisebb, egyszerűbb nyakláncokat.
Van, aki a hétköznapi ruhához, pulcsihoz túlzottan alkalminak érzi a díszes szélű medált, az ő kedvükre készítettem ezeket a kisebb, egyszerűbb nyakláncokat.
2012. október 4., csütörtök
Vallóbék! Vallóbék!
― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!
Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor
hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított
egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon
boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már
kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.
Ki sem merem
számolni, hány éve volt!
A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL
azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen,
előre és hátra tudott varrni, a cikk-cakk nem ment neki. :)
Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam,
ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és
a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém
azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.
A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem
lepett meg.
Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor
lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat,
a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))
Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám
varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF
már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha
sarkában.
A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl
az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél
tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte.
Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás
pénztárcákat.
A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé.
Néhány
éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a
TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg
csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül!
Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom,
hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik
alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)
Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép,
bármerre is visz az útja.
2012. október 3., szerda
Miért éppen Tokyo?
Azért is szeretek varrni, mert amíg böködök, vagy nyomom a varrógép pedálját, az agyam mélyén a kusza gondolatok is rendeződnek. ( jó esetben :)) Van, amikor fontos munkahelyi vagy családi dolgok járnak a fejemben, és van, amikor felszínesen, csapongva váltogatom a témákat.
Tudom, hogy sok "varrós társam" is így van ezzel, ugye? :))
Amikor ezt a kis táskát varrtam ( keret Szilvitől), azon töprengtem, vajon miért éppen Tokyo táska a neve?
... hát nem jöttem rá, ezért varrok még néhány darabot! :))
Tudom, hogy sok "varrós társam" is így van ezzel, ugye? :))
Amikor ezt a kis táskát varrtam ( keret Szilvitől), azon töprengtem, vajon miért éppen Tokyo táska a neve?
... hát nem jöttem rá, ezért varrok még néhány darabot! :))
2012. október 1., hétfő
Mi a különbség? :))
Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.
31 első
osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!
Sokat készülők az
óráimra, de azért már jut idő egy kis varrogatásra is.
Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.
... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)