Azok az anyák, akik férjhez adták már a lányukat, tudják csak igazán, hogy mennyi öröm, izgalom, aggódás és várakozás előzi meg azt a napot, amikor férjes asszony lesz az ember lányából. Mi ezt pont egy éve éltük át.
Még ha az „egyszerű a nagyszerű” elv érvényesül az esküvő minden mozzanatára, a menyasszonyi ruhának akkor is káprázatosnak kell lennie!
De mit tegyen az örömanya, ha nincs közel fél millió forintja arra a néhány órára, amennyi egy menyasszonyi ruha élettartama? (Mert kb. ennyibe került volna az a csodálatos ruhaköltemény, amit egy exkluzív szalonban fölpróbált a lány.)
Némi kesergés után úgy döntött, hogy belevág a lepedővászonba, és varr egy „próbadarabot”. Aztán ha sikerül, jöhet a hernyóselyem és a taft!
A menyasszony és a vőlegény is bízott a sikerben, ez hatalmas erőt adott.
Nem részletezem a folyamatot, csak annyit írok, hogy legkedvesebb szomszédasszonyom, aki oroszlánrészt vállalt a munkában, és a férjem nélkül, aki megfejtette a szoknya szabásának titkát, nem boldogultam volna. Köszönet érte!
Az ifjú párnak hosszú, boldog éveket!