Ó, levendula, ó, levendula!

Amikor én még kislány voltam (most retró korszaknak nevezzük azt az időszakot:-), szinte minden fürdőszobában volt egy ilyen üvegecske. 

Inkább csak a nagymamák használták a kölnivizet, meg a kisfiúk piros tojás reményében húsvétkor, amikor az utcabeli lányokat locsolgatták.

Aztán a bambis üveggel együtt ez is a történelem süllyesztőjébe került. Egy kicsit el is feledkeztünk a kölnivízről és a levenduláról is, de szerencsére  néhány éve ismét "divatba jött" ez a csodálatos növény.

 

Én az első tövet úgy 15-16 éve kaptam egy kedves kolléganőmtől. Tejfölös pohárban vittem haza, és emlékszem, hogy sokáig keresgéltem a helyet, hova is ültessem.  Végül a kert közepére, napos részre tettem. Azóta is jól érzi magát,  többször átültettem, a tövét szétszedtem, s néhány év alatt átvette a hatalmat a kertben, szinte már alig van más virág nálunk. Később vásároltam  angol levendulatöveket, ezek is gyönyörűek!

A levendulát nem csak nézegetni, szagolgatni, csokorba kötni, fűszernövényként a konyhában felhasználni, 

hanem VARROGATNI is nagyon szeretem!