Pont félszáz!

Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))

Újra levendula!

Ha orvos lennék, a stresszes betegeknek  nyugtató bogyó helyett receptre írnám, hogy vegyenek szép szalagokat, fonjanak néhány levendula buzogányt, közben szippantsanak jó mélyeket   a levendulaillatból. 

Ez a kis "munkaterápia" jót tesz a felborzolt idegeknek, és a harmadik, negyedik buzogánynál már érezhető a jótékony hatás. 

Mellékhatás nincs, nekem mindig beválik! :)

 

Egy régi-régi Praktika Magazinból való a leírás.