Ezüst, kék, lila

Megszokhatatlan öröm számomra, amikor kapok egy-egy megrendelést valakitől. Ilyenkor csapot-papot otthagyva rohannék a varrókuckómba, és azonnal nekilátnék a feladat teljesítésének. 

Az a jó, ha pontosan tudom, mire gondolt  a levélíró, mi az elképzelése. Az pedig  külön öröm, ha  ajándék lesz a munkám. 

Így van ez most is, egy nyakláncot kért lánya számára egy kedves hölgy, aki megírta pontosan a színeket, a méreteket is, én meg nem tudtam egy darabnál megállni, muszáj volt még egyet varrni, mert ebben a színösszeállításban még soha nem készítettem szalaghímzést, pedig gyönyörűek így együtt ezek a színek!

Táboroztunk!

Az az igazán jó tábor, ahol a kicsi gyerekek is, a nagyobbacskák is és még a felnőttek is jól érzik magukat! 

Lehet szabadon játszani, kézműveskedni, sportolni, és természetesen finomakat enni! :)

Második éve törekszünk  ilyen tábor megszervezésére mindjárt a tanév végén. 

Összeszokott, baráti a tanító csapat is, megvan mindenkinek a "szakterülete." Én vagyok a "barkácsolós". :) 

Minden délutánra próbáltam olyan könnyen, gyorsan elkészíthető "valamit" kitalálni, ami szép is, hasznos is, olcsó is, és ráadásul az elsősnek is és az ötödik osztályt végzett "nagyoknak" is tetszik. Szilvi blogjáról   sok ötletet csentem,  nagy sikert aratott mindegyik! A kulcstartók készítésében egy kicsit besegítettem a varrógéppel, de a hajcsatokat teljesen önállóan megcsinálta minden kislány. Nagyon büszkén viselték! :)

Köszönjük Szilvi, ugye számíthatunk Rád máskor is? :)

 

Tihany

Természetesen nem hagytuk itthon Őt sem!:)

Tudom, hogy sokan jártatok idén is Tihanyban, a Levendula Fesztiválon, én az Édesanyámmal mentem most. Nagyon szép napunk volt, sok-sok "virtuális ismerőssel" találkoztam, jó volt látni a hömpölygő tömeget, beszélgetni a nézelődőkkel. Vevő is akadt rendesen, nem dolgoztam hiába heteken át a vásár előtt! Jót beszélgettem kedves kézműves társakkal is, itt nincs helye az irigységnek, őszintén dicsérjük egymás portékáit.

Kirakat

Szombat este úgy döntöttünk, hogy "ennyi elég volt", s bár megvolt a helyünk vasárnapra is, hazajöttünk. Másnap elborzadva láttam az éjszakai vihar szörnyű pusztítását az ottmaradtak fotóin. Iszonyú volt! Összetört cserepek, állványok, textilek a sárban, szörnyű! Csak remélni tudom, hogy volt ereje mindenkinek ezt a  veszteséget lelkileg is földolgozni, az anyagi károkról nem is beszélek! :(