Variációk levendulára...

... és pénztárcára.

Hiába próbálom eldönteni, hogy melyik tetszik legjobban, nem sikerül.

Szerettem mindegyiket, mert jó volt varrni őket!

Kettő már új gazdára talált, kívánom, hogy használják egészséggel!

Virágtündérek

Mint minden rendes tündéren, rajtuk sem fog az idő, pedig lassan 90 évesek lesznek!

Édesanyjuk Cicely Mary Barker botanikai pontossággal rajzolta meg tündérei köré a virágokat.

Mesekönyvekben, babanaplókban, képeslapokon gyönyörködhetünk bennük, és szerencsére Michael Miller vásznain is ott vannak. 

Mindössze fél métert vettem belőle, néhány pénztárcára futotta. 

A legkisebb maradékokat sem volt szívem kidobni, egy kis csipkével azt is felhasználtam. 

 

A bélés színe ugyanaz a zöld szín, mint a tündérek zöldje, barna feliratok díszítik.

Kámea

Ha meghallom a „kámea” szót, először ez  a sárga rózsás pipere család jut az eszembe, ami sok-sok évvel ezelőtt egyeduralkodó volt az illatszerboltok polcain.

 Pedig nemcsak kozmetikai csodaszereket, hanem humoros karakterszerepeket,  medálokat, sőt még egy  görög szigetet is hívnak így!

És egy gyönyörű Tilda anyagot is, amiből tegnap ezt a pénztárcát és táskát varrtam.

 Igazi romantikus darabok!

Mentés másként

Bármennyire szeretek varrni, azért előfordul, hogy  kudarcba fullad a dolog.

Bevallom, ilyenkor könnyen félreteszem a "selejtet", aztán jó időbe telik, amíg erőt veszek magamon, és újra próbálkozom, ha még menthető az anyag. 

Így jártam nemrégiben is, amikor  csepp alakú pénztárcát szerettem volna varrni.  
Nagyon tetszett a keret, Szilvi szabásmintája és tutoriálja mindig biztos segítség, ezért azt gondoltam, gyerekjáték lesz az egész.

Hogy hol hibáztam, csak akkor derült ki, amikor már utolsó lépésként  a pénztárcát rögzíteni akartam a keretre. Nem sikerült, hát ... félretettem.

Újra vasaltam,  szabtam, hímeztem,  varrtam... de valahogy megint hiba csúszott a dologba, a pénztárca kicsi lett.

Hetek óta a fiók mélyén lapult a két elfuserált darab, kidobni sajnáltam, pedig tudtam, hogy javíthatatlanok szegények.

Tegnap aztán egy hirtelen jött ötlettel körbevágtam a hímzéseket, és fölhasználtam két új pénztárcához. Ez lett belőlük: 

Grafitszürke vászon és a maradék rózsák :)

 

Pink

Úgy gondoltam mindig, hogy a szalaghímzéshez és a fém keretekhez a "földszínek" illenek igazán. 

Aztán megláttam az IKEÁ-ban ezt a pink vásznat, nagyon megtetszett,  ez lett belőle.

 

 Málna fagyi, tejszínhabbal! :)

Vallóbék! Vallóbék!

― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!

Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.

  

Ki sem merem számolni, hány éve volt!

A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen, előre és hátra tudott varrni,  a cikk-cakk nem ment neki. :)

Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam, ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.

A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem lepett meg. 

Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat, a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))

Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF  már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha sarkában. 

A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte. Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás pénztárcákat.

A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé. 

Néhány éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül! 

Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom, hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)

Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép, bármerre is visz az útja.