2012. december 29., szombat

Rózsa vagy ibolya?

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ne csak stilizált virágokat, rózsákat, levendulákat hímezgessek, hanem próbálkozzak másfajta virágokkal is. 

Így született meg  elsőre ez a kis ibolyacsokor.


 Ezüst színű keretbe kívánkozott, és egy csöpp Eiffel-torony fityeg rajta.

Remélem, hogy örömmel viseli majd új gazdája, mert a facebook-on játékra tettem fel.

Kíváncsian várom, hogy  a játék nyertese kit választ,
Rózsát vagy Ibolyát ;)


;



 

2012. december 27., csütörtök

Pink

Úgy gondoltam mindig, hogy a szalaghímzéshez és a fém keretekhez a "földszínek" illenek igazán. 

Aztán megláttam az IKEÁ-ban ezt a pink vásznat, nagyon megtetszett,  ez lett belőle.

 
 Málna fagyi, tejszínhabbal! :)

2012. november 20., kedd

Szett

Többszöri nekifutással, de azért elkészült ez a kis trió.
Most végre elégedett vagyok a varrással is.
Azt figyeltem meg, hogy ha néhány hétig nem varrok, akkor valahogy kiesek a gyakorlatból. Nem csak lassabban megy a dolog, hanem valahogy nem is lesz olyan szép a kidolgozás, a nem győzök bontani és újra varrni egy-egy darabot. 





A tanulság: varrni, varrni, varrni kell, mert varrni JÓ! :)

2012. november 10., szombat

S. K. ékszerek!

Nem kell profi kézművesnek lenni ahhoz, hogy saját kezű ajándékkal lepjük meg a barátnőnket, kolléganőinket vagy a rokon lányokat
esetleg saját magunkat!  ;)


Üveglencsés, textil gombos vagy  egyszerű fém medálos ékszerkészítésre hívunk 2012. november 17-én 14 órától Székesfehérvárra, a Skanzenbe.

Szilvivel minden szükséges anyagot és eszközt viszünk, Te csak az alkotókedvedet hozd! :-)


2012. november 4., vasárnap

Öszi szünet

Nem is tudom hirtelen, hogy mióta van őszi szünet az iskolai szünetek sorában. 
Arra viszont határozottan emlékszem, hogy nagy vitákat kavart a bevezetése körüli időkben. Sok szülő  és pedagógus  ellenezte, mert úgy gondolták, hogy a tanulásba éppen berázódó nebulóknak nem tesz jót az a néhány nap pihenő. Kizökkenti őket a ritmusból, és újra hetekbe telik, amíg megszokják az iskolai rendet. 
Szerencsére a vitában nem ők győztek, az őszi szünet kiállta a próbát, és a már nem csak 1-2 napos, hanem egy teljes hét az időtartama. 

Tapasztalatból mondom,  a gyerekek könnyen visszaállnak a régi kerékvágásba,  és aki dolgozott az tanév első két hónapjában, az megérdemli a pihenőt. Erőt gyűjthet, hogy kibírja karácsonyig az iskolai megpróbáltatásokat. :))

Néhány éve már az óvodákban is van őszi szünet. Az én "négyévesem" is itthon volt a héten, s mivel a szülei dolgoztak, mi együtt "szüneteltünk" !;-)

 Azért varrogattam is egy kicsit. :)

A levendula még mindig virágzik a kertben, jól megfér a krizantémmal!:)

Kitűzők





Kakukkos óra! :))


Ez a kis hintaló a kedvenc charmom. Körömnyi  az egész!


2012. október 22., hétfő

Édes és sós

Sok-sok évvel ezelőtt a szerencse  hozzásegített a gyes szűkös anyagi korlátait egy kicsit kibővíteni. Többszáz  ilyen párnát varrtam, és  szállítottam az ország Képcsarnok üzleteibe.

Aztán a gyes boldog évei elmúltak, újra tanítani kezdtem. A gyerekek lefektetése után a "szabad" óráimat már nem varrogatással, hanem dolgozatjavítással, óravázlatok írásával, szemléltetőeszközök  készítésével töltöttem. A Képcsarnok Vállalat üzletei is sorra bezártak, egyre kevesebb  megrendelés érkezett.
Az utóbbi években csak ajándékba ismerősőknek, barátoknak varrtam  egy-egy darabot, de most eszembe jutott a "párnabiznisz", és a MESKA boltomba készítettem néhányat.
Nagyon tetszik ez a két szín egymás mellett: a  meleg csokibarna és a hideg tengerkék!







2012. október 17., szerda

"Nagycsipkés"

Így hívom magamban ezeket a  nyakláncokat. 
A medál  féltenyérnyi,   5,5 x 4,5cm, mégis könnyed, finom darab.  Van  benne bőven hely a hímzésnek! :)



Örök kedvenc a levendulás!



2012. október 16., kedd

Csak simán!

 Mostanában nagyon tetszenek ezek a sima fém keretek is. 



Van, aki a hétköznapi ruhához, pulcsihoz túlzottan alkalminak érzi a díszes szélű medált, az ő kedvükre készítettem ezeket a kisebb, egyszerűbb nyakláncokat.

2012. október 4., csütörtök

Vallóbék! Vallóbék!



― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!

Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.
  
Ki sem merem számolni, hány éve volt!

A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen, előre és hátra tudott varrni,  a cikk-cakk nem ment neki. :)
Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam, ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.

A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem lepett meg. 
Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat, a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))

Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF  már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha sarkában. 


A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte. Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás pénztárcákat.




A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé. 
Néhány éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül! 
Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom, hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)
Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép, bármerre is visz az útja.

2012. október 3., szerda

Miért éppen Tokyo?

Azért is szeretek varrni, mert amíg  böködök, vagy nyomom a varrógép pedálját, az agyam mélyén a kusza gondolatok is rendeződnek. ( jó esetben :)) Van, amikor fontos munkahelyi vagy családi dolgok járnak a fejemben,  és van, amikor  felszínesen, csapongva váltogatom a témákat. 
Tudom, hogy sok "varrós társam" is így van ezzel, ugye? :))

Amikor ezt a kis táskát varrtam ( keret Szilvitől), azon töprengtem, vajon miért éppen Tokyo táska a neve?



 ... hát nem  jöttem rá, ezért varrok még néhány darabot! :))



2012. október 1., hétfő

Mi a különbség? :))



Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.
31 első osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!
Sokat készülők az óráimra, de azért  már jut idő egy kis varrogatásra is.
Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.


... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))

.

2012. szeptember 30., vasárnap

Csipkekereső



Időnként előfordul velem, hogy hirtelen felindulásból vásárolok. Na, nem olyan hatalmas összegeket dorbézolok el, de egy szép méterárunak, csipkének vagy különleges gombnak nem tudok ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de muszáj megvennem.
Aztán otthon nézegetem, rakosgatom, és végül elteszem a szekrénybe: „Jó lesz ez majd valamire!” – gondolattal.
Előbb-utóbb tényleg jó lesz „valamire”. A baj csak az, hogy gyakran kicsit rövid vagy hosszú, keskeny vagy széles, mint amilyent igazán szeretnék.

Így jártam azzal a csipkével is, amivel a 10-12 cm fém keretes pénztárcákat díszítettem.
Első számú kedvenc



 Hamar elfogyott az 1 méternyi, amit „csak úgy” vettem. A nyakamba vettem a várost, és az összes föllelhető helyen kerestem pont ugyanolyant, de a legtöbb boltban, amikor elővettem a 2 cm-es kis maradékomat a kedves hölgyek szomorúan mondták, hogy:
― Sajnos nincs, csipkéből ritkán jön kétszer egyforma!

 Nem úri szeszélyből ragaszkodtam hozzá, hanem mert kiismertem, a kezemhez szokott, könnyedén és szépen tudtam alakítani.  


Azért hosszas keresgélés után mégis csak találtam hasonlót:



 Már csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek belőle? Lehet, hogy célszerű lenne a teljes készletet felvásárolnom?! :))

2012. augusztus 12., vasárnap

Pótkoszorú

Sajnos lassan a nyárnak, a nyári szünetnek és a  levendulaszezonnak is vége. 
A szárított csokrocskáimat lemorzsolgattam, most az egész ház illatozik, pedig igazi levendulakoszorút nem készítettem idén. 
Terveztem, de valahogy mindig elmaradt,  így aztán tegnap kis "pótkoszorúkat" varrtam. A szívecskékben  idei, szárított levendula van.


Tudom, hogy nem olyan, mint az igazi, de az illata nagyon kellemes, és a száradó virágok sem potyognak ! :))

2012. augusztus 3., péntek

Pont félszáz!



Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))

2012. július 11., szerda

Újra levendula!



Ha orvos lennék, a stresszes betegeknek  nyugtató bogyó helyett receptre írnám, hogy vegyenek szép szalagokat, fonjanak néhány levendula buzogányt, közben szippantsanak jó mélyeket   a levendulaillatból. 

Ez a kis "munkaterápia" jót tesz a felborzolt idegeknek, és a harmadik, negyedik buzogánynál már érezhető a jótékony hatás. 

Mellékhatás nincs, nekem mindig beválik! :)





Egy régi-régi Praktika Magazinból való a leírás.

2012. július 8., vasárnap

Hol jártál báránykám?



Vagy inkább azt kérdezem, 
HONNAN JÖTTÉL BÁRÁNYKÁM?
Ha válaszolna ez a nemezből készült kis jószág, azt mondaná:
-Amerikából jöttem, nem két betűt, hanem három gombostűt hoztam neked, mert, hogy tűpárna a rét alattam. Ha a barátaimra is kíváncsi vagy, kattints ide

Ugye nagyon helyesek?

A lányomtól kapott születésnapi ajándék ez a kis gyapjas bari, 2 évvel ezelőtt pedig meglepetésként elvitt egy olyan helyre, amit minden játszani szerető felnőttnek és gyereknek szívből ajánlok.   Ott festettem  ezt a reggeliző készletet, azóta is minden napom az ő társaságukban indul. 











 Báránytraccs a kerítésnél
A  levendulásban
               Szökésben



Együtt a csapat









Ez a táblácska is ott készült, de nem én, hanem a lányom festette. :-)