Pótkoszorú

Sajnos lassan a nyárnak, a nyári szünetnek és a  levendulaszezonnak is vége. 
A szárított csokrocskáimat lemorzsolgattam, most az egész ház illatozik, pedig igazi levendulakoszorút nem készítettem idén. 
Terveztem, de valahogy mindig elmaradt,  így aztán tegnap kis "pótkoszorúkat" varrtam. A szívecskékben  idei, szárított levendula van.


Tudom, hogy nem olyan, mint az igazi, de az illata nagyon kellemes, és a száradó virágok sem potyognak ! :))

Pont félszáz!

Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))