Levendulacsokrok miniben

Levendulacsokrot már hímeztem táskára, pénztárcára, neszeszerre  és a medálra is jópárat. 

De ilyen aprókát még soha nem varrtam. Odatettem mellé a 100 Ft-os érmét, így jól látszik, hogy   milyen picike.

A terasz asztalán és a cseresznyefán fotóztam, de egy szép napsütötte dekoltázson  biztosan jobban mutat!  :)

Levendulakoszorú

Ezt a három koszorút készítettem, mindegyik szalma alapon van. Az egyik kis borzas, a másik "jól fésült", a harmadik ovális alakú. 

Katicás kedvenc :)

Majdnem vakáció!

Megírtam a bizonyítványokat, készen van az év végi statisztikám, már lassan elfogynak az iskolai munkáim, csuda jó érzés, lehet egy kicsit "játszogatni"!

Tegnap délután fontam ezeket a levendulabuzogányokat, az egész házban érezni az illatukat!

Ma pedig ebből a régóta ide-oda rakogatott tündéri anyagból varrtam kis táskát. Nagyon jó a minta nagysága, pont egy "táskaméret"!  :)

Pöttyös vászonnal béleltem, a lánc mellé egy kis "igazi vitorlást" tettem. 

Maradt még az anyagból egy kicsi, úgy hogy holnap este varrok még egyet! 

Variációk levendulára...

... és pénztárcára.

Hiába próbálom eldönteni, hogy melyik tetszik legjobban, nem sikerül.

Szerettem mindegyiket, mert jó volt varrni őket!

Kettő már új gazdára talált, kívánom, hogy használják egészséggel!

Szett

Többszöri nekifutással, de azért elkészült ez a kis trió.

Most végre elégedett vagyok a varrással is.

Azt figyeltem meg, hogy ha néhány hétig nem varrok, akkor valahogy kiesek a gyakorlatból. Nem csak lassabban megy a dolog, hanem valahogy nem is lesz olyan szép a kidolgozás, a nem győzök bontani és újra varrni egy-egy darabot. 

A tanulság: varrni, varrni, varrni kell, mert varrni JÓ! :)

"Nagycsipkés"

Így hívom magamban ezeket a  nyakláncokat. 
A medál  féltenyérnyi,   5,5 x 4,5cm, mégis könnyed, finom darab.  Van  benne bőven hely a hímzésnek! :)

Örök kedvenc a levendulás!

Vallóbék! Vallóbék!

― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!

Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.

  

Ki sem merem számolni, hány éve volt!

A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen, előre és hátra tudott varrni,  a cikk-cakk nem ment neki. :)

Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam, ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.

A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem lepett meg. 

Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat, a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))

Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF  már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha sarkában. 

A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte. Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás pénztárcákat.

A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé. 

Néhány éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül! 

Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom, hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)

Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép, bármerre is visz az útja.

Pont félszáz!

Három éjjel, három nap nem kellett, de három hosszú délután igen, hogy elkészüljenek ezek a levendulabuzogányok. Pont ötvenen vannak!

 Már nem a kertünkben a körtefán illatoznak, hanem Budapest Belvárosában, a Paulay Ede utcában.

Remélem, hogy mindegyik hamar megtalálja a maga szekrényét, fiókját, és sokáig távol tartják a betolakodó molyokat! :))

Újra levendula!

Ha orvos lennék, a stresszes betegeknek  nyugtató bogyó helyett receptre írnám, hogy vegyenek szép szalagokat, fonjanak néhány levendula buzogányt, közben szippantsanak jó mélyeket   a levendulaillatból. 

Ez a kis "munkaterápia" jót tesz a felborzolt idegeknek, és a harmadik, negyedik buzogánynál már érezhető a jótékony hatás. 

Mellékhatás nincs, nekem mindig beválik! :)

 

Egy régi-régi Praktika Magazinból való a leírás.