Tilda minta szalagokkal

Ennek a kis Tilda neszinek a szabásmintáját már rongyosra szúrkáltam a gombostűkkel, lassan használhatatlan lesz, de még a kedvenc barna vásznamból egyet sem varrtam. Éppen itt volt az ideje!
Lesz folytatás, az biztos! :)

Kámea

Ha meghallom a „kámea” szót, először ez  a sárga rózsás pipere család jut az eszembe, ami sok-sok évvel ezelőtt egyeduralkodó volt az illatszerboltok polcain.

 Pedig nemcsak kozmetikai csodaszereket, hanem humoros karakterszerepeket,  medálokat, sőt még egy  görög szigetet is hívnak így!

És egy gyönyörű Tilda anyagot is, amiből tegnap ezt a pénztárcát és táskát varrtam.

 Igazi romantikus darabok!

Szett

Többszöri nekifutással, de azért elkészült ez a kis trió.

Most végre elégedett vagyok a varrással is.

Azt figyeltem meg, hogy ha néhány hétig nem varrok, akkor valahogy kiesek a gyakorlatból. Nem csak lassabban megy a dolog, hanem valahogy nem is lesz olyan szép a kidolgozás, a nem győzök bontani és újra varrni egy-egy darabot. 

A tanulság: varrni, varrni, varrni kell, mert varrni JÓ! :)

Vallóbék! Vallóbék!

― Anyának vettünk vallóbéket, vallóbéket, vallóbéket!

Ezt skandálta egész délután a két éves fiam, amikor hazacipeltük a 20 kilós szovjet(!) UNION nevű táskavarrógépet. Külsejében hasonlított egy békebeli Singerre, de a hangja és az ereje olyan volt, mint egy tank. Nagyon boldog voltam a saját külön bejáratú varrógépemmel, mert nem kellett már kölcsön kérnem anyukám Neumannját, ha varrni akartam valamit.

  

Ki sem merem számolni, hány éve volt!

A fiam gépek iránti vonzalma azóta is tart, az UNIONTÓL azonban hamar megváltam. Legfőbb kifogásom ellene az volt, hogy csak egyenesen, előre és hátra tudott varrni,  a cikk-cakk nem ment neki. :)

Aztán hosszú évekig egy SANDA nevű román masinát használtam, ez olyan volt, mint a DÁCIA márkájú autó. Francia licenc alapján készült, és a szerelők lehúzták előtte a redőnyt, ha szervizbe kellett vinni. Az enyém azonban jól bírta, csak a műanyag alkatrészek koptak el, pótolni pedig nem lehetett.

A mostani varrógépemmel 4 vagy 5 évvel ezelőtt a férjem lepett meg. 

Időnként beviszem az iskolába, ha bábokat készítünk. Sok gyerek akkor lát életében először varrógépet. A lányok aggódva figyelik, nem varrom-e el az ujjamat, a fiúk pedig mindig meglepődnek, hogy nem csak autóban van TOYOTA! :))

Gyerekkoromban én is szerettem nézni, ahogyan a nagyanyám varrt, ahogyan hajtotta a pedált, tolta az anyagot a talp alatt. Az öreg PFAFF  már régen nincs meg, de az állványa fehérre festve jó kis asztal a konyha sarkában. 

A másik nagymamám tanult varrónő volt. Úgy vették csak föl az iskolába, ha rendelkezett saját varrógéppel. A környék legjobb mesterénél tanult, de sajnos az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj nagyon fiatalon elvitte. Varrógépét féltett kincsként őrizzük, erre tettem fotózáshoz a kis táskát és a levendulás pénztárcákat.

A család legfiatalabb varrógépe a természetesen a lányomé. 

Néhány éve karácsonyra vettük neki, de jó ideig nem kapott rá a varrás örömére. Aztán a TILDA könyvek hatására elkezdett babákat, takarókat, falvédőket varrni, én meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák kerülnek ki a keze közül! 

Anyai elfogultság nélkül mondom, hogy mindegyik darab egy kis remekmű! Tudom, hogy képes többször is szétfejteni, újra varrni, ha nem tökéletes valamelyik alkatrész. Mindegyiknek lelke van, és a testük is csillagos ötös!:)

Remélem, hogy sok örömöt szerez még neki a kis LIDL-s varrógép, bármerre is visz az útja.

Mi a különbség? :))

Eltelt a szeptember, lassan-lassan könnyebbek lesznek a napjaim.

31 első osztályos beszoktatása, tanítása gyönyörű-nehéz feladat!

Sokat készülők az óráimra, de azért  már jut idő egy kis varrogatásra is.

Vasárnap készültek ezek a csatos kis pénztárcák.

... és most jöjjön egy "Mi a különbség? " feladat!:))

.

Csipkekereső

Időnként előfordul velem, hogy hirtelen felindulásból vásárolok. Na, nem olyan hatalmas összegeket dorbézolok el, de egy szép méterárunak, csipkének vagy különleges gombnak nem tudok ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de muszáj megvennem.

Aztán otthon nézegetem, rakosgatom, és végül elteszem a szekrénybe: „Jó lesz ez majd valamire!” – gondolattal.

Előbb-utóbb tényleg jó lesz „valamire”. A baj csak az, hogy gyakran kicsit rövid vagy hosszú, keskeny vagy széles, mint amilyent igazán szeretnék.

Így jártam azzal a csipkével is, amivel a 10-12 cm fém keretes pénztárcákat díszítettem.

Első számú kedvenc

 Hamar elfogyott az 1 méternyi, amit „csak úgy” vettem. A nyakamba vettem a várost, és az összes föllelhető helyen kerestem pont ugyanolyant, de a legtöbb boltban, amikor elővettem a 2 cm-es kis maradékomat a kedves hölgyek szomorúan mondták, hogy:

― Sajnos nincs, csipkéből ritkán jön kétszer egyforma!

 Nem úri szeszélyből ragaszkodtam hozzá, hanem mert kiismertem, a kezemhez szokott, könnyedén és szépen tudtam alakítani.  

Azért hosszas keresgélés után mégis csak találtam hasonlót:

 Már csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek belőle? Lehet, hogy célszerű lenne a teljes készletet felvásárolnom?! :))

Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!

Tegnap született, azonnal magára kapta  tütüjét, és már piruettezett is!

Szívből remélem, hogy holnap szerencsét hoz gazdájának a Táncművészeti Főiskola felvételi vizsgáján.