"made with love"

Ha esetleg nem mondtam volna még ( elégszer:) Imádok varrni!

Azt is szeretem, ha tudom előre, hogy kinek, milyen alkalomra készül a portéka, de az is jó, ha csak úgy "cél nélkül", a magam elképzelése szerint böködhetek, szeretettel teszem minden esetben.

És most még írásos bizonyítékkal is szolgálhatok erről! :)

Pinkre "pinkt"!

Tudom, hogy nehezen hihető, de kisdobos becsület szavamra mondom, a szalagok azonosak a medálon is és a kistáskán is! 

A medál  hűen tükrözi  a valóságot, sajnos a kistáskát  csak a varrógéphez támasztva, esti fényben tudtam lekapni. Miután elkészült, csak  egy rövid éjszakát töltött velem, ment a medálka után. Most remélem, hogy jó barátságban együtt vannak új tulajdonosuknál, aki a nyakláncot májusban a születésnapjára, a kistáskát pedig ma, Katalin napon névnapjára kapta. 

Kívánom, hogy sok szép alkalmat éljenek meg együtt!

Készen van a hímzés, jöhet a varrás!

"Ikább" lilát!

A lányom nagyon korán megtanulta a színeket. 

Alig tudott beszélni, amikor  már nem csak a pirosat, kéket,  zöldet, sárgát, hanem teljes biztonsággal fölismerte a a szürke, barna, drapp színeket  is. 

Őrzök egy magnókazettát, amin - talán másfél éves lehetett - délutáni alvás előtt a kiságyában mondogatja magának a  körülötte lévő játékok, tárgyak színit.  

A kedvence pedig nem a piros volt, mint  a legtöbb "szabályos" kistörpének, hanem a lila! 

 Ha előre kikészítettem a ruhácskát gyakran visszapakolta, és másikat kért:

- Anya! "Ikább" lilát! -   és már húzta is magára a lila zoknit, pólót. 

Érdekes szín ez a lila!  

Van olyan ismerősöm, aki évtizedek óta nem únja, évszaktól, alkalomtól függetlenül ragaszkodik hozzá,  és van, akit a hideg ráz  tőle. 

A levendula lilája nekem is szemet, lelket gyönyörködtető, de a szekrényemben egy darab lila cuccom sincs, és a szalagjaim között is keresgéli kellett, amikor 

( kérésre) ezeket a kis táskákat varrtam. 

A végeredmény nagyon tetszik!

 Lehet, hogy a következő táskára én is "ikább" lilát  hímzek!

Tündérek, pillangók

Vannak olyan anyagok, amiknek a szépségével egyszerűen nem tudok betelni.

Rakogatom ide-oda, megfogom, simogatom őket, tervezgetem, hogy mit varrok belőle, aztán van úgy, hogy mégsincs   szívem "belevágni".

Így voltam  a virágtündérekkel is. ( Itt olvashatsz a születésükről! :o)

Mindössze fél métert vettem,  végül 4  kis neszeszerre futotta, a legkisebb fecniket is fölhasználtam. És csodák csodája, néhány hónappal később még kaptam belőle újra!  

Sajnos azóta a bolt bezárt, így vége a "tündérutánpótlásnak"!

Most megint neszeszereket varrtam, valahogy ebből az anyagból nem tudok mást kihozni! :)

Láncot is tettem az egyikre, így kistáska lett belőle.

Gyönyörű a bélésanyag is!

Vadszőlő, levendula, pillangók. :)

Tavasz, nyár, ősz, tél?

Pontosan 10 napja, amikor ez a kis játék elkezdődött, azt gondoltam, mire a sorsoláshoz érünk,  hófehér falak, ragyogó tisztaság, friss festékillat,  gyönyörű rend lesz az egész házban. 

Igaz, hogy az első három már kipipálva,  a bútorok is a helyükre kerültek, de a REND-től sajnos még legalább három napnyi járóföldre vagyok! Bőven van még  ki-, el-, le- és fölmosni valóm!

De  azért a sorsolást természetesen nem hagyjuk el!

Mielőtt azonban elárulnám,

 hogy kinek kedvezett a szerencse, egy kis statisztika:)

Legtöbben a TAVASZT szeretitek, messze kiemelkedik a sorból, ő az abszolut győztes! Aztán az ŐSZ következik, majd egy hajszállal utána a NYÁR, és azért a TÉL is kapott 2 szavazatot. (Nem tőlem!)
...és akkor...

Profilváltás? :)

Nem, nem cserélem a tűmet, cérnámat ecsetre, festékre, csak magad uram, ha szolgád ( türelmed, pénzed) nincsen!

Az úgy kezdődött, hogy az előszobánk közepén egy járólap szomorúan szusszant  minden alkalommal,  ha ráléptünk. Aztán egy idő múlva megrepedt, és a szomszédai is követték  példáját. Hiába igyekeztem rejtegetni szőnyeggel  őket, rövid időn belül  kis darabokra törtek. A "sittet" összesöprögettem rendesen többször is, így egyre nagyobb lyuk maradt az egykori csempék helyén. Nem volt mit tenni, föl kellett szedetni, betonoztatni, és új lapokat kellett lerakatni. S mivel az előszoba, a konyha és az étkező egy tér, így pont 36 négyzetméternyi területről van szó.
És közben elkezdődött az iskolaév is, annak minden szépségével és nehézségével együtt!
A munkák alatt a garázsba költöztünk,  az első hét még nagyon  muris volt, a második már nem annyira, a harmadik után pedig úgy döntöttünk, nem várunk tovább a Mesterre, kifestünk mi magunk!

Jól haladunk, remélem a jövő héten végzünk, és én újra boldogan varrogathatok!

Blog+Facebook=Játék!

Ugye mondtam már, hogy imádok varrni? ;)

Még a leszakadt gombot, elromlott cipzárat is szívesen megvarrom, egyedül a lyukas zoknikat nem szeretem.

 Mostanában egyre kevesebb ruha, és egyre több neszeszer, fém keretes pénztárca, táska kerül ki a varrógépem alól,  amiket szalaghímzéssel díszítek. Másfél éve ebbe a blogba gyűjtögetem össze őket, és lassan egy éve a facebookra is elmerészkedtem velük.

Most pedig egy közös (blog+facebook) játékra hívlak Benneteket! 

Ezt az ősz színeit idéző  szalaghímzéses nyakláncot sorsolom ki  szeptember 22-én, az őszi napéjegyenlőség napján azok között, akik  ide, a blogra megírják, hogy melyik a kedvenc évszakuk, és miért? 

Én elárulom, hogy nyárpárti vagyok, bár néhány éve egyre jobban kedvelem  az idős hölgyek nyarát is!  

... és Ti?