Levendula és a hintaló találkozása

Levendulazsák helyett levendula hintalovat készítettem.

Belsejébe szárított levendulát tettem, az oldalára pedig kis levendula csokrocskákat hímeztem. 

Ez az első darab, de biztosan lesz folytatás, mert nagyon jól esett varrogatni. Elképzeltem, hogy egy sorozat a karácsonyfán is jól mutatna biztosan! 

Ajándékpár, pár ajándék

     Szeretem nagyon, ha meglepetés ajándékot készíthetek valakinek, vagy valakiknek. Itt és most két barátnő számára varrtam majdnem egyforma kistáskát és hozzáillő nyakláncot. Minden azonos, csak a virágok színe más. Nem is tudom eldönteni, melyik tetszik jobban. Remélem, ők könnyen választanak! :)

Szőttes és szalag

Szeretem a régi tárgyakat. Azokat is, amelyek nálam öregedtek meg, és azokat is, amelyek már ütött-kopottan kerültek hozzám. A konyhaszekrényünket  például egy düledező présházból mentettük meg. Hetekig csiszolgattam, festegettem, mire elnyerte a mostani külsejét. 

A régi textilekkel is így vagyok. Szeretem kézbe venni, megsimogatni,  összehajtogatni  a csipkéket, vásznakat. Sokáig tervezgetem, hogy mit is varrjak belőlük, nem lehet elkapkodni, hiszen "nincs másik" belőle! Ennek a neszeszernek, amit most mutatok,  az alapja  közel 100 éves háziszőttes.  Egy idős hölgytől kaptam, sokáig állt a szekrénye mélyén. 

Varrogatás közben elképzeltem az ismeretlen szövőmestert, köszönet és tisztelet neki.

Újra kék, újra filc!

Egy éve már, hogy Szilvitől gyönyörű kék filcet kaptam, hogy próbáljam ki, hogyan viselkedik, ha fém keretbe varrjuk. A próba sikerült, elégedettek voltunk a végeredménnyel, de aztán valahogy  mégsem készült több kistáska, tárca ezekből a csodás anyagokból.

Most itt a folyatás, mutatom. 

Szomorúan látom, hogy a  fotó színei meg sem közelítik az eredeti színeket. 

Jó lenne már egy kis napsütés! :)

Tilda minta szalagokkal

Ennek a kis Tilda neszinek a szabásmintáját már rongyosra szúrkáltam a gombostűkkel, lassan használhatatlan lesz, de még a kedvenc barna vásznamból egyet sem varrtam. Éppen itt volt az ideje!
Lesz folytatás, az biztos! :)

Hagyd a porfijót másra, engem vigyél ...

Hát elkészült... nagy nehezen... az enyém is... a porfijóm! 
Hogy  mi a csuda az a porfijó?
Hát, ne egy egzotikus gyümölcsre, ne is egy különleges sütire  gondoljatok! 
A porfijó hivatalos nevén  e-portfólió, aminek a befejezését rajtam kívül talán a legjobban az Ötévesem várta. 
Az ő nyelvújítása ez a szó, és már magunk közt mi is csak így emlegettük azt a munkát, amit rajtam kívül sokezer pedagógus  csinált meg április 30-ig. 

Szóval készen van, időben  lezártam, és most remélem, hogy újra lesz időm varrni! 
Hurrá!!

"made with love"

Ha esetleg nem mondtam volna még ( elégszer:) Imádok varrni!

Azt is szeretem, ha tudom előre, hogy kinek, milyen alkalomra készül a portéka, de az is jó, ha csak úgy "cél nélkül", a magam elképzelése szerint böködhetek, szeretettel teszem minden esetben.

És most még írásos bizonyítékkal is szolgálhatok erről! :)

Pinkre "pinkt"!

Tudom, hogy nehezen hihető, de kisdobos becsület szavamra mondom, a szalagok azonosak a medálon is és a kistáskán is! 

A medál  hűen tükrözi  a valóságot, sajnos a kistáskát  csak a varrógéphez támasztva, esti fényben tudtam lekapni. Miután elkészült, csak  egy rövid éjszakát töltött velem, ment a medálka után. Most remélem, hogy jó barátságban együtt vannak új tulajdonosuknál, aki a nyakláncot májusban a születésnapjára, a kistáskát pedig ma, Katalin napon névnapjára kapta. 

Kívánom, hogy sok szép alkalmat éljenek meg együtt!

Készen van a hímzés, jöhet a varrás!

"Ikább" lilát!

A lányom nagyon korán megtanulta a színeket. 

Alig tudott beszélni, amikor  már nem csak a pirosat, kéket,  zöldet, sárgát, hanem teljes biztonsággal fölismerte a a szürke, barna, drapp színeket  is. 

Őrzök egy magnókazettát, amin - talán másfél éves lehetett - délutáni alvás előtt a kiságyában mondogatja magának a  körülötte lévő játékok, tárgyak színit.  

A kedvence pedig nem a piros volt, mint  a legtöbb "szabályos" kistörpének, hanem a lila! 

 Ha előre kikészítettem a ruhácskát gyakran visszapakolta, és másikat kért:

- Anya! "Ikább" lilát! -   és már húzta is magára a lila zoknit, pólót. 

Érdekes szín ez a lila!  

Van olyan ismerősöm, aki évtizedek óta nem únja, évszaktól, alkalomtól függetlenül ragaszkodik hozzá,  és van, akit a hideg ráz  tőle. 

A levendula lilája nekem is szemet, lelket gyönyörködtető, de a szekrényemben egy darab lila cuccom sincs, és a szalagjaim között is keresgéli kellett, amikor 

( kérésre) ezeket a kis táskákat varrtam. 

A végeredmény nagyon tetszik!

 Lehet, hogy a következő táskára én is "ikább" lilát  hímzek!

Tündérek, pillangók

Vannak olyan anyagok, amiknek a szépségével egyszerűen nem tudok betelni.

Rakogatom ide-oda, megfogom, simogatom őket, tervezgetem, hogy mit varrok belőle, aztán van úgy, hogy mégsincs   szívem "belevágni".

Így voltam  a virágtündérekkel is. ( Itt olvashatsz a születésükről! :o)

Mindössze fél métert vettem,  végül 4  kis neszeszerre futotta, a legkisebb fecniket is fölhasználtam. És csodák csodája, néhány hónappal később még kaptam belőle újra!  

Sajnos azóta a bolt bezárt, így vége a "tündérutánpótlásnak"!

Most megint neszeszereket varrtam, valahogy ebből az anyagból nem tudok mást kihozni! :)

Láncot is tettem az egyikre, így kistáska lett belőle.

Gyönyörű a bélésanyag is!

Vadszőlő, levendula, pillangók. :)

Tavasz, nyár, ősz, tél?

Pontosan 10 napja, amikor ez a kis játék elkezdődött, azt gondoltam, mire a sorsoláshoz érünk,  hófehér falak, ragyogó tisztaság, friss festékillat,  gyönyörű rend lesz az egész házban. 

Igaz, hogy az első három már kipipálva,  a bútorok is a helyükre kerültek, de a REND-től sajnos még legalább három napnyi járóföldre vagyok! Bőven van még  ki-, el-, le- és fölmosni valóm!

De  azért a sorsolást természetesen nem hagyjuk el!

Mielőtt azonban elárulnám,

 hogy kinek kedvezett a szerencse, egy kis statisztika:)

Legtöbben a TAVASZT szeretitek, messze kiemelkedik a sorból, ő az abszolut győztes! Aztán az ŐSZ következik, majd egy hajszállal utána a NYÁR, és azért a TÉL is kapott 2 szavazatot. (Nem tőlem!)
...és akkor...

Profilváltás? :)

Nem, nem cserélem a tűmet, cérnámat ecsetre, festékre, csak magad uram, ha szolgád ( türelmed, pénzed) nincsen!

Az úgy kezdődött, hogy az előszobánk közepén egy járólap szomorúan szusszant  minden alkalommal,  ha ráléptünk. Aztán egy idő múlva megrepedt, és a szomszédai is követték  példáját. Hiába igyekeztem rejtegetni szőnyeggel  őket, rövid időn belül  kis darabokra törtek. A "sittet" összesöprögettem rendesen többször is, így egyre nagyobb lyuk maradt az egykori csempék helyén. Nem volt mit tenni, föl kellett szedetni, betonoztatni, és új lapokat kellett lerakatni. S mivel az előszoba, a konyha és az étkező egy tér, így pont 36 négyzetméternyi területről van szó.
És közben elkezdődött az iskolaév is, annak minden szépségével és nehézségével együtt!
A munkák alatt a garázsba költöztünk,  az első hét még nagyon  muris volt, a második már nem annyira, a harmadik után pedig úgy döntöttünk, nem várunk tovább a Mesterre, kifestünk mi magunk!

Jól haladunk, remélem a jövő héten végzünk, és én újra boldogan varrogathatok!

Blog+Facebook=Játék!

Ugye mondtam már, hogy imádok varrni? ;)

Még a leszakadt gombot, elromlott cipzárat is szívesen megvarrom, egyedül a lyukas zoknikat nem szeretem.

 Mostanában egyre kevesebb ruha, és egyre több neszeszer, fém keretes pénztárca, táska kerül ki a varrógépem alól,  amiket szalaghímzéssel díszítek. Másfél éve ebbe a blogba gyűjtögetem össze őket, és lassan egy éve a facebookra is elmerészkedtem velük.

Most pedig egy közös (blog+facebook) játékra hívlak Benneteket! 

Ezt az ősz színeit idéző  szalaghímzéses nyakláncot sorsolom ki  szeptember 22-én, az őszi napéjegyenlőség napján azok között, akik  ide, a blogra megírják, hogy melyik a kedvenc évszakuk, és miért? 

Én elárulom, hogy nyárpárti vagyok, bár néhány éve egyre jobban kedvelem  az idős hölgyek nyarát is!  

... és Ti?

Én nyaralok, te nyaralsz, ő nyaral...

... de előtte ugye (mi) pakolunk?

Nem tudom, (ti) hogy vagytok az utazás előtti készülődéssel.

Jó előre listát írtok a vinni valókról, és a tudatos készülődők csoportjába tartoztok, vagy a "ripsz-ropsz mindent a bőröndbe" módszert  alkalmazzátok?

Én egy ideje a ruhás szatyromat hamar összerakom, legyen benne hidegre, melegre való gönc,  egy jól kitaposott kényelmes lábbeli, és kész! (Lehet, hogy ez  már az öregedés biztos jele?!  :))

A könyveket hetekig gyűjtögetem, válogatom, és mindig viszek egy kis varrnivalót is.  Régebben gobelint vagy keresztszemest böködtem, sőt  egyszer még a varrógépet is elvittük!  Két fürdés között Tildákat varrtunk, csuda jó volt! 

Idén pedig természetesen a szalagos dobozom jött velem, ennyire jutottam:

 Itthon aztán  keretbe tettem (ők)et, szépen, sorban, valahogy így,  és lassan már Meskáéknál vannak mindannyian!

:)

Levendulacsokrok miniben

Levendulacsokrot már hímeztem táskára, pénztárcára, neszeszerre  és a medálra is jópárat. 

De ilyen aprókát még soha nem varrtam. Odatettem mellé a 100 Ft-os érmét, így jól látszik, hogy   milyen picike.

A terasz asztalán és a cseresznyefán fotóztam, de egy szép napsütötte dekoltázson  biztosan jobban mutat!  :)

Levendulakoszorú

Ezt a három koszorút készítettem, mindegyik szalma alapon van. Az egyik kis borzas, a másik "jól fésült", a harmadik ovális alakú. 

Katicás kedvenc :)

Ezüst, kék, lila

Megszokhatatlan öröm számomra, amikor kapok egy-egy megrendelést valakitől. Ilyenkor csapot-papot otthagyva rohannék a varrókuckómba, és azonnal nekilátnék a feladat teljesítésének. 

Az a jó, ha pontosan tudom, mire gondolt  a levélíró, mi az elképzelése. Az pedig  külön öröm, ha  ajándék lesz a munkám. 

Így van ez most is, egy nyakláncot kért lánya számára egy kedves hölgy, aki megírta pontosan a színeket, a méreteket is, én meg nem tudtam egy darabnál megállni, muszáj volt még egyet varrni, mert ebben a színösszeállításban még soha nem készítettem szalaghímzést, pedig gyönyörűek így együtt ezek a színek!

Táboroztunk!

Az az igazán jó tábor, ahol a kicsi gyerekek is, a nagyobbacskák is és még a felnőttek is jól érzik magukat! 

Lehet szabadon játszani, kézműveskedni, sportolni, és természetesen finomakat enni! :)

Második éve törekszünk  ilyen tábor megszervezésére mindjárt a tanév végén. 

Összeszokott, baráti a tanító csapat is, megvan mindenkinek a "szakterülete." Én vagyok a "barkácsolós". :) 

Minden délutánra próbáltam olyan könnyen, gyorsan elkészíthető "valamit" kitalálni, ami szép is, hasznos is, olcsó is, és ráadásul az elsősnek is és az ötödik osztályt végzett "nagyoknak" is tetszik. Szilvi blogjáról   sok ötletet csentem,  nagy sikert aratott mindegyik! A kulcstartók készítésében egy kicsit besegítettem a varrógéppel, de a hajcsatokat teljesen önállóan megcsinálta minden kislány. Nagyon büszkén viselték! :)

Köszönjük Szilvi, ugye számíthatunk Rád máskor is? :)