Szeretem a régi tárgyakat. Azokat is, amelyek nálam öregedtek meg, és azokat is, amelyek már ütött-kopottan kerültek hozzám. A konyhaszekrényünket például egy düledező présházból mentettük meg. Hetekig csiszolgattam, festegettem, mire elnyerte a mostani külsejét.
A régi textilekkel is így vagyok. Szeretem kézbe venni, megsimogatni, összehajtogatni a csipkéket, vásznakat. Sokáig tervezgetem, hogy mit is varrjak belőlük, nem lehet elkapkodni, hiszen "nincs másik" belőle! Ennek a neszeszernek, amit most mutatok, az alapja közel 100 éves háziszőttes. Egy idős hölgytől kaptam, sokáig állt a szekrénye mélyén.
Varrogatás közben elképzeltem az ismeretlen szövőmestert, köszönet és tisztelet neki.