2015. március 9., hétfő

Szőttes és szalag

Szeretem a régi tárgyakat. Azokat is, amelyek nálam öregedtek meg, és azokat is, amelyek már ütött-kopottan kerültek hozzám. A konyhaszekrényünket  például egy düledező présházból mentettük meg. Hetekig csiszolgattam, festegettem, mire elnyerte a mostani külsejét. 



A régi textilekkel is így vagyok. Szeretem kézbe venni, megsimogatni,  összehajtogatni  a csipkéket, vásznakat. Sokáig tervezgetem, hogy mit is varrjak belőlük, nem lehet elkapkodni, hiszen "nincs másik" belőle! Ennek a neszeszernek, amit most mutatok,  az alapja  közel 100 éves háziszőttes.  Egy idős hölgytől kaptam, sokáig állt a szekrénye mélyén. 




Varrogatás közben elképzeltem az ismeretlen szövőmestert, köszönet és tisztelet neki.

1 megjegyzés: